2012. április 30., hétfő

KL Day 2

Kéremszépen,

A Kuala Lumpuri napunk finoman szólva is elég érdekes volt. Reggel felkeltünk, kissé fáradtan, mert későn feküdtünk le. Elindulunk, sétálni, majd azt vesszükk észre, hogy szinte minden utca le van zárva, az üzletek zárva. Érdekesnek indult. Majd elég hamar beleszaladtunk egy valamiféle Vegyi cuccokat feldolgozó üzem elleni tiltakozásba.  Sokan voltak, de nem tűnt vészesnek a dolog.

Keresztül sétáltunk rajtuk, majd bevetettük magunkat a Pteronas toronyházba. Az épület impozáns, lenyűgöző. Az aljában egy bevásárló központtal. Na itt el is fogyasztottuk a reggelinket. (Borisz külön katalógusom van a kajákról csak nektek)


Majd gondoltuk, akkor irány a torony. Ahol 11 óra magasságában közölték, hogy hát mára már nincs több hely. Úgyhogy nem tudtunk felmenni. Hm.. Na mindegy, volt a torony mellet egy nagyon szép park medencével. Ott egy kicsit csöveztünk, nagyon hangulatos kis trópusi, oázis hangulata volt. Na akkor irány a belváros lássuk mi van KL-ben.

Elindultunk befelé. Metróra szálltunk is irány a belváros. Na kérem szépen ami ott fogadott minket az túlszárnyalja a mi kis október 23.-ai balhénkat. Olyan mérhetetlen tömeg volt, akik folymatosan skandáltak valamit, hogy azt leirni sem tudom. Mindenki sárga pólóban és nagyon elégedetlenek voltak. Próbáltunk infót szerezni, hogy mi a pék van.

Szerencsére errefelé mindenki legalább makog angolul, így sikerült kiderítenünk, hogy kormány ellenes tünti van. Mert a kormány hatalmon akar maradni, és mindent meg is tesz ezért, módosítják a választási szabályokat ill az alkotmányt... (gondoltam is, hogy mintha valahol hallottam volna már ilyet a közelmúltban, de fogalmam sincs melyik országban volt) Szóval, igyekeztünk valami kaja után nézni, de a tömeg akkorára dagadt, hogy szó szerint sem előre sem hátra nem tudtunk menni egy tapodtat sem.  Belekerültünk a kellős közepébe. Ekkor már azért volt egy kis pánik rajtunk. Mivel gyakorlatilag, minden látványosság elérhetetlen volt, ezért úgy döntöttünk, irány a hotel. Kicsit elvoltunk tévedve, és hát brutálisan lassan haladtunk előre, de valahogy azért ki keveredtünk a sűrűjéből. Irány a hotel.

Itt szabadult el a pokol. Már nagyon közel voltunk a szállásunkhoz, amikor észnélkül rohangáló emberekre lettünk figyelmesek és valami rettenet orrfacsaró és szemkönnyeztető dolog csapott az arcunkba. Na ezt pestiesen úgy hívják könnygáz. Mivel kezdtek elfajulni a dolgok, próbáltunk rövidíteni, de balszerencsénkre pont abban az utcában kötöttünk ki ahol a magja volt az egész balhénak. Konkrétan rohamrendőrökkel néztünk farkasszemet akik válogatás nélkül csépeltek mindenkit aki arra volt. Mi még próbáltuk kiheverni a könnygáz okozta fájdalmakat, mire még nagyobb bajba kerültünk. Átmentünk haditudósítóba, próbáltuk dokumentálni az eseményeket, már csak azért is mert a balhé gócpontja az konkrétan a hotelónk előtt volt. Órákba telt, míg a tömeg egy kicsit oszlott, és akkor összeszedtük minden erőnket és bevettük a rendőrségi kordont ahol egész nyugodtan engedtek át. De aztán gyorsan be is tereltek a hotelünkbe. Innetől zajló eseményeket csak elbeszélésből tudjuk. Kint a rendőrök előkapták a gumilövedékes kis puskájukat és elkezdtek vele agyaggalambra lőni. Na kérem ez egy nagyon jó móka volt ugyan is, az egyik igen jól célzott és belőtt a hotel 2. emeleti ablakán... hm Mi szerencsére a 4,-en voltunk. Lementóünk megnézni a pék folyik lent, és hát néhány tüntető konkrétan beakart rontani a hotelbe. Azért itt már tele volt a gatya. Gondoltam itt lenne, hogy a hely karhatolom most már rendet rakjon. Természetesen nem hagyhattuk el a hotelt. Fényképezgettünk, majd mivel már este volt és nem nagyon volt esély arra hogy kijussunk ezért irány a szoba.



Szerencsékre elég hamar rendet tett a karhatalom, és már saját felelősségre kiengedtek. Ki is mentünk mert bátrak vagyunk. Elmentünk kajálni újfent a rendőrök között. A kaja megint csak K jó volt. Majd gyorsan visszatértünk a hotelba, és jöhetett az áldott netezés.

Azt hiszem azt a napot egy elég nagy szerencsével úsztuk meg, de bevallom felettébb izgalmas volt. A városból sokat nem láttunk, de annyira egyikünk sem bánta. Képeket egyelőre nem tudok produkálni, de holnap pótolom. A lényeg, hogy egyben vagyunk, és megérkeztünk Tioman szigetére, ahol maga a béke és nyugalom fogadott minket.  

2012. április 27., péntek

KL

A mai nap kissé érdekesre sikeredett. Az átállás egész simán ment.Nincs különösebb bajom. Leszámítva, hogy most is már hajnal 2 van itt.

Felkelés után realizálódott bennem, hogy hol is vagyok. Kinéztem az ablakon és mintha egy másik bolygóra kerültem volna. Kicsit neteztem, és nézelődtem az ablakból. Bangkok egy előkelőbb negyedében vagyunk és itt minden olyan simának tűnik. Egy kevéssel később felébredt Dia, és mondta látogassuk meg a medencét.
Na, nem kell ecsetelnem. A kép magért beszél. A biznisz negyed kellős közepén a város szívében egy kis oázis. Egészen kiválóan éreztem magam. A víz parádés, az idő szintén. Egy laza órácskát eltöltöttünk itt, uszikáltunk, napoztunk. Majd úrrá lett rajtunk az éhség így vissza a lakásba és irány a város. Nem volt sok időnk mert 5kor indult a gépünk Kuala Lumpurba, de azért egy séta egy Starbucks és némi kaja a parkban azért belefért.

Egy-két súlyos tévedést tisztáznom kell. Az út előtt elmentem oltásokért ahol egy kiselőadást kaptam arról, hogy mi az amit tilos itt csinálni egy kényes gyomrú európainak. Na kérem ha hazamegyek egy óriási nyers hallal fogom nyakonvágni azt az orvost, mert annyi képtelenséget hordott össze, hogy azt el  sem hiszem. Ne egyek utcán semmit, ne egyek nyers salátát, gyümölcsöt, jegeskávét... stb Jelentem mindegyiken túl vagyok 2 nap után és a világon semmi bajom nincsen. Sőt aki ide eljön és nem eszik semmit az utcai árusoktól az egy barom. A doktornőnek meg üzenem, hogy soha ne hagyja el a kis oxigén sátrát mert még a végén valaki a fejére szarik. Az ebédemet egy utcai árustól vettem, és megint csak apró fogalmaim voltak arról mit eszek. De már leszoktam a kérdések felrakásáról, egy: úgy sem értenek meg, vagy én nem értem őket. 2 mindegy amíg finom. Egy nejlon zacskóba kaptam mindenféle dolgokat, amelyet meghintettek némi szósszal és ennyik. Brutálisan finom volt ez is. És még életben is vagyok. A park mint egy kis oázis, nyugis csendes és tele varánuszokkal. Amelyek olyanok mintha be lennének drogozva, mert még megsimogatni is hagyta az egyik magát.

Mivel az időn fogytán volt elindultunk visszafelé, és utközben találtunk egy gyurma helyet amelyet le akartunk fotózni, és az egyik gyurmázó bácsi észrevette és elkezdett nekünk parádézni. Nagyon vicces volt.

Gyorsan vissza, pakolás és irány KL. K. nagy dugó a belvárosban, számolni kellet volna vele, de még így is időben érkeztünk a reptérre, amelynek elképesztő mérete lenyűgöz. Becsekkolás, papírok írogatása, mert bár vízum nem kell, azért mindenféle kártyákat kell kitölteni, amelyeket okosan beletűznek az útlevélbe...
A repülőn aztán mindenféle ember volt csak európai nem, és persze tele volt. Nem egész 2 órás út után megérkeztünk KL-be a Petronas tornyok már igen messziről látszottak. A város viszont egyelőre nem tűnik olyan jónak mint Bangkok, de majd holnap meglátjuk.
Bevágódtunk egy taxiba, na kérem szépen a taxisofőrünk kb annyira ismerte a várost mint mi. Másfél órás taxizás után értük el a hotelt, borzasztó éhesen és fáradtan. De még gyorsan beszaladtunk egy kajáldába, amelyet az ÁNTSZ 2mp alatt bezárna. És ettünk egy kurvajót ismét.

Ez a szabadban van, mint kb minden errefelé. Az étel kifogástalan és nevetségesen olcsó. Vacsi után, némi alkohol vásárlás majd a hotel és hülyeségek irkálása a blogomba.
Ennyit mára pupákok, holnap megtámadjuk KL-t.

2012. április 26., csütörtök

Way to Bangkok

Drágáim, jó hír. Köszönhető a mérhetetlen zsenialitásomnak (is) megtaláltam, hogyan lehet átállítani angolra ezt a fost.. Remélhetőleg már nem leszek annyira kusza.

Végül, csak eljutottam Bangokba. Az utam több mint 24 órába került... de megérte. Szenzációs lüktető város. Elképesztő forgatagával és látványával, magával ragad. De kezdjük az elején.
A 30 fokban kockára fagyás után, megjött a gépem, felszálltam (már 2 gépet is elértem időben) és vártam. Az út Dohából, Bangkokba köbö 6 és fél órát vett igénybe, de a tudat is fantasztikus volt, hogy átszeltük egész Indiát. Soha életemben nem voltam ilyen messze otthonról, egészen felkavaró élmény mint ahogy az utazás is maga. A repülő út egyrészt lenyűgöző.


Másik része pedig inkább kiábrándító volt. Egy alkesz Angol és egy tüdőbeteg Arab közé szorultam több mint 6 órán keresztül. Hát hogy úgy mondjam eléggé fájt a fejem mire megérkeztünk.
Viszont át kell értékelnem a repülést. Eddig csak Európában mozogtam, és annyira nem voltam lenyűgözve a repülés minőségétől. Alapvetően úgy gondolom a repülés, az ember kihívása a sors ellen, mert ha tudnánk repülni, akkor lenne szárnyunk. De nincs, helyette van agyunk és csinálunk repülőt. Az utam a két utitársat leszámítva, gyakorlatilag hibátlan volt. A Repülő hatalmas és biztonságos, a személyzet tüneményes, és az egész út nagyon kényelmes volt. Csendes gép, maximális odafigyelés, minden nagyon profi. Thx Qatar airways.
Leszálltunk Bangkokban. Sajnos mivel ez már a sokadik repülésem (de az első interkontinetális) így nem igazán figyeltem arra amit bele büfögtek a mikrofonba ezek a jó arabok, amely később meg is boszúlta magát.
A repülőteret több mint egy órámba telt elhagyni, ugyan is saját figyelmetlenségem áldozata lettem. Vízum. Kell-e? Úgy tudtam igen. Beálltam a sok nem európai közé vízumért. Kiderült nem kell. Elküldtek egy másik ablakhoz, majd onnan is. De végül megtaláltam az enyémet és kijutottam a tranzitból. Kezdtem aggódni a poggyászomért, mert ennyi idő alatt egy analfabéta is kijut a reptérről. De szerencsére, pont akkor pakolták le a cuccom a futószalagról amikor odaértem.
Felmarkoltam, és szaladás a taxihoz. Közöltem, hova akarok menni. Ezt egy kicsit bonyolult volt megérteni, de sikerült és vagy fél óra kocsikázás után megérkeztem Bányai Dr barátom szállására. Amelyért igazából kijárna neki egy Baszdmeg. Felhőkarcolók közt, parádés kilátással egy szuperkényelmes kis apartman.

De ne is vesztegessük az időt irány vacsorázni. Amely természetesen valami helyi kuriózum kell, hogy legyen.

Nem tudnám megmondani mit ettem, csak azt, hogy igen finom volt. Volt benne pár olyan darab amit nem tudtam beazonosítani, de kit érdekel. Finom volt. Utána némi ázsiai sör és chips vásárlása, majd vissza a rezidenciába és társalgás Zsolti barátommal és Diával.
Első benyomások: Imádni fogom ezt az egész kontinenst úgy érzem. Lüktet, színes, változatos, izgalmas, elképesztő. Sajnos a sétámról nem csináltam képet, de megvolt az első kultúrsokk a kis európai fejemnek.

Itt lassan hajnal 1. Holnap folytatom...

2012. április 25., szerda

Doha

Jó reggelt mindenkinek.

Egy laza három és fél órás hekkelés után, sikerült üzemre birni a netet ezeknél a jó Qatariaknál. De azért hogy ne legyen túl sima a dolog minden arabul jelenik meg a kijelzőmön. Forditva kell irni meg fogalmam sincs mi micsoda..
A repülőutam viszonylagos kényelemben telt, a személyzet nagyon kedves, a kiszolgálás pazar. a repülő jól felszerelt. Saját kis tv minden székben fejhallgató, és egy gyakorlatilag smart tv vol elrejtve benne. Zene, játékok, filmek, infok, tv műsorok, még telefonálni is lehetett volna. Az indulásunk teljesen sima volt és pontos. Az út nagyjából öt órát vett igénybe. Ilyen hoszzú úton még nem voltam és igy igazából most szembesültem vele, hogy mennyi mindenre kell figyelni egy hoszabb úton. Itt nagy hasznát vettem a munkahelyemen szerzett fantasztikus ergonomiai tapasztalatoknak. Itt már tényleg komolyan kell venni ezt a dolgot, mert jómagam csak egyszer állt fel és a végére már eléggé zsibbadt a lábam. A másik dolog a viz. A klima levegője nagyon száraz és sokkal többet kell inni mint máskor. De ezzel sem volt gond mert az utaskisérők, gondoltak erre is hozták gyakorlatilag folyamatosan a frissitőket.

A vacsora egészen jó volt, de tanulva az Airplane cimű filmtörténeti klasszikusból nem rendeltem halat hanem inkább csirkét. Amely étel azóta sem jött ki, ugyhogy jól választottam.
Mivel magam választhattam filmet ezért Shelock Holmes mellett döntöttem, angol nyelv arab felirat, maga a mámor.



Mindeközben egészen varázslatos volt belerepülni az éjszakába, látni ahogy megy le a nap, a felhők felett még sütött de lent a földön már sötét volt. Káprázatos. Majd közeledve a végcél felé, már sötétben, elém tárult egy olyan látvány amelyet eddig csak filmekben láttam. Elértük az Arab félszigetet és elképesztő mennyiségű olajfúró kút lángja teritette be a földet. Ez még 10ezer méter magasból is lenyűgöző volt.
Landolásunk simának volt mondható, leszámitva, hogy vagy háromszor megkerültük a várost mire leengedtek minket. Majd jött némi kommuniációs probléma, ugyanis rossz helyen szálltem le a buszról, mert akkora ez a reptér