Szombat 15:35 Ferihegy 1. Ez a gépünk indulásának időpontja. Időben a reptéren, "még egy kávé is belefért" némi izgulás, de nem volt baj.
Fent a gépen.
Természetesen minden képnek van mondanivalója, így ennek is. A képen jómagam vagyok látható de ez kevésbé fontos hiszen, a mögöttem állva látható úriember, emlékezetessé tette az utunk azzal, hogy gyakorlatilag végig hányta a közel 3 órát. Mivel kettővel mögöttünk ült, ezért nem csak hallottuk de még éreztük is a friss lágy légkondi által kevert levegőben.
A repülő út nagyon szép volt. Az ablakhoz engedtem az útitársam, aki ennek megfelelően rengeteg képet készített a gépből, amelyek nem mellesleg nagyon szépek lettek.
A fent említett úriember ellenére nagyon szép utunk volt. Naplemente, keresztül egész Európán.
Mivel az utunk már most kalandosnak volt mondható, így mindenképp meg kellett örökíteni az első lépéseket Spanyol honban. Íme.
Ő az útitársam, Adél. Természetesen nem utolsó sorban a hányós bácsi, aki elmaradhatatlan része lett az összes képünknek.
Megérkeztünk. Egy óriási reptér fogadott minket és kellemes tavaszias idő. A reptér elhagyása alapvetően nem okozott gondot, leszámítva a méreteit. Közel negyedórás sétával elértük a Metrót, amely bizony kimegy a reptérre. Első szembesülésünk a kissé fejlettebb infrastruktúrának mint amely itthon található. Ezt csak fokozta, miután láttuk, hogy 12 metróvonal van. Gyakorlatilag bárhová ellehet menni metróval.
20 perc után meg is érkeztünk a város szívébe a Nap térre.
Amint ez látható, igen sokan fogadtak minket eme téren. Volt is belőle kavarodás mert csak annyit tudtunk a mi kis Hostelünk valamelyik utcából nyílik erről a térről. Miután feldolgoztuk ezt a kisebb fajta sokkot, végül is némi sétálás után, megtaláltuk a szállásunkat, ahol a tökéletes angolsággal beszélő recepciós mindent elmondott nekünk és birtokba vehettük a Haciendánkat. Amelyről majd inkább később zengenék ódákat.
Nem volt még túl késő így bele vetettük magunkat az éjszakába, de azért nem akartunk durvulni, így csak egy kis közeli sétát tettünk.
A város már elsőre is lenyűgöző, nyüzsgő és nem lehet nem szeretni. Európa második legnagyobb városa. Európa harmadik leglátogatottabb városa. Erre mondhatnánk azt, hogy ez nem véletlen. Rövid sétánk alatt szembesülnünk kellet azzal, hogy a szállásunk a lehető legjobb helyen van. Karnyújtásnyira megannyi látványosság és szépség amely még az éj leple alól is kilátszott.
De az aznapi ételfogyasztásunk koránt sem volt kielégítőnek mondható, így próbáltunk valami jó kis helyi csehót keresni, enni valami Spanyolt. Ez sikerült is, egy Drunken Duck nevű helyre tértünk be, amelynek neve is utal arra, hogy a legkevésbé sem Spanyol hanem egy ír kocsma. Ahol minden kedden és csütörtökön öt órától még akár angolul is beszélnek. (Minden más időben kizárt) Így hát kézzel lábbal de csak megértettük a felszolgálóval mit is szeretnénk. Ettünk jófajta angol kaját és igen jófajta Ír sört valamint Ír Bulmerst ittunk hozzá az első spanyol vacsoránkon.
A fenséges falatok után még tettünk egy kis sétát, amely már akkor érzékeltette, hogy elképesztően sokan vannak a városban pedig már 11óra, de azért azt se felejtsük el, hogy szombat volt. Kíváncsian vártuk a másnapot. Aznap volt addigi életem egyik legnagyobb élménye amely a nap végén várt rám. De ne szaladjunk ennyire előre.
