Itt volt ma nálunk egy kedves barátom, és igen sok hasznos tanáccsal látott el engem, a blogommal kapcsolatban. Igazából ő volt a felbujtó is, hogy indítsak egyet. Amikor ezt elkezdetem írni, akkor inkább ilyen mesélős memoár szerűre terveztem, inkább magamnak, mert hát ki a fene olvasná az én firkálmányaimat. De ha esetleg valaki mégis idetéved akkor, lehet jó lenne ha hasznos dolgokat is tartalmazna.
Próbáljuk meg. Bár a visszaemlékezések nehezebbek, mert hát azért ez a Blog 2005-nél kezdődik így azért ha nem is volt olyan régen de mégsem teljesen friss amit leírok, fejből. Érdekes talán majd akkor lehet a blog ha elindulok a következő útra mert akkor szinte elsőkézből abszolút naprakészen tudok mesélni.
Az okoskodás távol áll tőlem, mindig is rühelltem azokat az ilyen embereket. Igyekszem tényszerű de még is szórakoztató lenni.
2011. december 11., vasárnap
2011. december 6., kedd
2005 tavasza. London.
Célpont: London
Eljött a 2005-ös esztendő amikor is eljött annak az ideje, hogy elutazhassak önerőből külföldre. Ez köszönhető volt a fapados légitársaságok megjelenésének és végre egy elfogadható fizetést kínáló munkahelynek, meg némi örökségnek. Csak egy gond volt. Mégpedig az, hogy ekkor épp nem volt barátnőm. Hm... ez bizony fura helyzetet teremtett, mert hát egyedül utazni azért nem akkora poén, na de hát akkor kivel mennyek? A másik meg hogy hova is menjek?
Béláim gondolkodjunk. Mondtam és elkezdtem agyalni kit vihetnék magammal. Jelölt az volt egy jópár, de vagy nem értek rá, vagy nem volt rá pénzük. A helyszín végül is úgy alakult ki a fejemben, hogy az angolszász kultúra mindig is érdekelt, és azt hiszem végül is London volt az a város amely a legjobban vonzott, így ezt elég hamar el is döntöttem. Na de kivel? Hosszas kérdezősködés után jutottam el egy volt barátnőm barátnőjéhez, Judithoz. Ő ráért, bár pénze neki sem volt elég így a repülőjegyet átvállaltam. Így hát, megvolt a célpont is, meg a helyszín is.
Szervezés. A 90-es évek elején voltunk a családommal Párizsban, egy utazási iroda szervezésében. Nem folynék bele a részletekbe, de igen komoly kínlódás és veszekedés és perrel fenyegetés után sikerült eljutnunk Párizsba. Ezek után elvesztettem a bizalmam az utazási irodákban, illetve szeretek szervezkedni és sokkal nagyobb szabadságot is jelent, ha az ember saját maga szervez még akkor is, ha esetleg némileg drágább lesz az út. A fejlett 21.századi technikának köszönhetően, megvásároltam a repülőjegyeket az interneten Londonba és nagy megnyugvással vettem tudomásul, újra utazom.
Április volt. Talán a rutintalanságom vagy a kalandvágy, már nem tudom, de a lényeg a lényeg, hogy szállást nem foglaltam, gondoltam egy ekkora városban gyerekjáték lesz szállást találni. Na igen, de mennyiért és hol?
Elindultunk. Gyermekkorom óta imádom a repülőket, és ez volt életem második repülése, így igen nagy izgatottsággal vártam a repülést. Egy Boeing 737/300 as géppel mentünk ha jól emlékszem. Mindenképp újszerű élmény volt, mert az első repülésemkor 10 éves voltam és egy fantasztikus TU154-es repültem.
Elmormoltam egy hálaimát az Easyjetnek, hogy viszonylag olcsón sikerült ezt utat lefoglalnom. (olcsóbb volt mint a szállás) A felszállást nagyon élveztem, legfőképpen amikor elstartol a gép a kifutóról. A levegőben meg elénk tárul egy olyan világ, amit egyszer mindenkinek látnia kell. Fentről még Budapest is gyönyörű.
Leszállás. Na ez egy kicsit izgalmasra sikeredett, ugyan is a pilótánk kicsit benézte a kifutó hosszát így amikor már szinte megtudtam volna érinteni a füvet, fogta magát és átstartolt. Hm... Nem mondom kissé vidámpark szerű érzés volt, amit még élveztem is volna, ha nem az életemmel játszottak volna.
Na de másodikra sikerült a landolás, és a pilóta sűrű bocsánatkérése mellett leszálltunk Lutonban.
Luton. Fejből meg nem mondom hány kilométerre van Londontól, de nem olyan vészes. Kiszállás, csomagfelvétel, útlevélellenőrzés...stb szokásos procedúrák után, felpattantunk egy buszra amely kb. egy óra alatt bevitt minket London belvárosába, majd ott elkezdődött a szállásvadászat. Na ez egy kicsit komplikáltabb volt mint terveztem, ugyan is vagy a Savoyba mehettünk volna egy kisebb vagyonért, vagy kb. minden hotel foglalt volt. Szinte az egész napunk azzal telt el, hogy jártuk a várost. De végül nem jártunk rosszul, ugyan is a belvárosban találtunk egy nagyon családias hotelt, ami közel volt mindenhez, és nagyon kis otthonos volt..
Az első kép Londonban. A hotel ablakából a kilátás. Valóban igen jó helyen volt, közel a metro, a Soho és a Westminster kerület, amely már maga a belváros. Mivel az utazásunk 5 naposra volt tervezve. Így ledobtuk a bőröndöket és irány a város.
Eljött a 2005-ös esztendő amikor is eljött annak az ideje, hogy elutazhassak önerőből külföldre. Ez köszönhető volt a fapados légitársaságok megjelenésének és végre egy elfogadható fizetést kínáló munkahelynek, meg némi örökségnek. Csak egy gond volt. Mégpedig az, hogy ekkor épp nem volt barátnőm. Hm... ez bizony fura helyzetet teremtett, mert hát egyedül utazni azért nem akkora poén, na de hát akkor kivel mennyek? A másik meg hogy hova is menjek?
Béláim gondolkodjunk. Mondtam és elkezdtem agyalni kit vihetnék magammal. Jelölt az volt egy jópár, de vagy nem értek rá, vagy nem volt rá pénzük. A helyszín végül is úgy alakult ki a fejemben, hogy az angolszász kultúra mindig is érdekelt, és azt hiszem végül is London volt az a város amely a legjobban vonzott, így ezt elég hamar el is döntöttem. Na de kivel? Hosszas kérdezősködés után jutottam el egy volt barátnőm barátnőjéhez, Judithoz. Ő ráért, bár pénze neki sem volt elég így a repülőjegyet átvállaltam. Így hát, megvolt a célpont is, meg a helyszín is.
Szervezés. A 90-es évek elején voltunk a családommal Párizsban, egy utazási iroda szervezésében. Nem folynék bele a részletekbe, de igen komoly kínlódás és veszekedés és perrel fenyegetés után sikerült eljutnunk Párizsba. Ezek után elvesztettem a bizalmam az utazási irodákban, illetve szeretek szervezkedni és sokkal nagyobb szabadságot is jelent, ha az ember saját maga szervez még akkor is, ha esetleg némileg drágább lesz az út. A fejlett 21.századi technikának köszönhetően, megvásároltam a repülőjegyeket az interneten Londonba és nagy megnyugvással vettem tudomásul, újra utazom.
Április volt. Talán a rutintalanságom vagy a kalandvágy, már nem tudom, de a lényeg a lényeg, hogy szállást nem foglaltam, gondoltam egy ekkora városban gyerekjáték lesz szállást találni. Na igen, de mennyiért és hol?
Elmormoltam egy hálaimát az Easyjetnek, hogy viszonylag olcsón sikerült ezt utat lefoglalnom. (olcsóbb volt mint a szállás) A felszállást nagyon élveztem, legfőképpen amikor elstartol a gép a kifutóról. A levegőben meg elénk tárul egy olyan világ, amit egyszer mindenkinek látnia kell. Fentről még Budapest is gyönyörű.
Leszállás. Na ez egy kicsit izgalmasra sikeredett, ugyan is a pilótánk kicsit benézte a kifutó hosszát így amikor már szinte megtudtam volna érinteni a füvet, fogta magát és átstartolt. Hm... Nem mondom kissé vidámpark szerű érzés volt, amit még élveztem is volna, ha nem az életemmel játszottak volna.
Na de másodikra sikerült a landolás, és a pilóta sűrű bocsánatkérése mellett leszálltunk Lutonban.
Luton. Fejből meg nem mondom hány kilométerre van Londontól, de nem olyan vészes. Kiszállás, csomagfelvétel, útlevélellenőrzés...stb szokásos procedúrák után, felpattantunk egy buszra amely kb. egy óra alatt bevitt minket London belvárosába, majd ott elkezdődött a szállásvadászat. Na ez egy kicsit komplikáltabb volt mint terveztem, ugyan is vagy a Savoyba mehettünk volna egy kisebb vagyonért, vagy kb. minden hotel foglalt volt. Szinte az egész napunk azzal telt el, hogy jártuk a várost. De végül nem jártunk rosszul, ugyan is a belvárosban találtunk egy nagyon családias hotelt, ami közel volt mindenhez, és nagyon kis otthonos volt..
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)