Way to Bangkok

Drágáim, jó hír. Köszönhető a mérhetetlen zsenialitásomnak (is) megtaláltam, hogyan lehet átállítani angolra ezt a fost.. Remélhetőleg már nem leszek annyira kusza.

Végül, csak eljutottam Bangokba. Az utam több mint 24 órába került... de megérte. Szenzációs lüktető város. Elképesztő forgatagával és látványával, magával ragad. De kezdjük az elején.
A 30 fokban kockára fagyás után, megjött a gépem, felszálltam (már 2 gépet is elértem időben) és vártam. Az út Dohából, Bangkokba köbö 6 és fél órát vett igénybe, de a tudat is fantasztikus volt, hogy átszeltük egész Indiát. Soha életemben nem voltam ilyen messze otthonról, egészen felkavaró élmény mint ahogy az utazás is maga. A repülő út egyrészt lenyűgöző.

Másik része pedig inkább kiábrándító volt. Egy alkesz Angol és egy tüdőbeteg Arab közé szorultam több mint 6 órán keresztül. Hát hogy úgy mondjam eléggé fájt a fejem mire megérkeztünk.
Viszont át kell értékelnem a repülést. Eddig csak Európában mozogtam, és annyira nem voltam lenyűgözve a repülés minőségétől. Alapvetően úgy gondolom a repülés, az ember kihívása a sors ellen, mert ha tudnánk repülni, akkor lenne szárnyunk. De nincs, helyette van agyunk és csinálunk repülőt. Az utam a két utitársat leszámítva, gyakorlatilag hibátlan volt. A Repülő hatalmas és biztonságos, a személyzet tüneményes, és az egész út nagyon kényelmes volt. Csendes gép, maximális odafigyelés, minden nagyon profi. Thx Qatar airways.
Leszálltunk Bangkokban. Sajnos mivel ez már a sokadik repülésem (de az első interkontinetális) így nem igazán figyeltem arra amit bele büfögtek a mikrofonba ezek a jó arabok, amely később meg is boszúlta magát.
A repülőteret több mint egy órámba telt elhagyni, ugyan is saját figyelmetlenségem áldozata lettem. Vízum. Kell-e? Úgy tudtam igen. Beálltam a sok nem európai közé vízumért. Kiderült nem kell. Elküldtek egy másik ablakhoz, majd onnan is. De végül megtaláltam az enyémet és kijutottam a tranzitból. Kezdtem aggódni a poggyászomért, mert ennyi idő alatt egy analfabéta is kijut a reptérről. De szerencsére, pont akkor pakolták le a cuccom a futószalagról amikor odaértem.
Felmarkoltam, és szaladás a taxihoz. Közöltem, hova akarok menni. Ezt egy kicsit bonyolult volt megérteni, de sikerült és vagy fél óra kocsikázás után megérkeztem Bányai Dr barátom szállására. Amelyért igazából kijárna neki egy Baszdmeg. Felhőkarcolók közt, parádés kilátással egy szuperkényelmes kis apartman.

De ne is vesztegessük az időt irány vacsorázni. Amely természetesen valami helyi kuriózum kell, hogy legyen.

Nem tudnám megmondani mit ettem, csak azt, hogy igen finom volt. Volt benne pár olyan darab amit nem tudtam beazonosítani, de kit érdekel. Finom volt. Utána némi ázsiai sör és chips vásárlása, majd vissza a rezidenciába és társalgás Zsolti barátommal és Diával.
Első benyomások: Imádni fogom ezt az egész kontinenst úgy érzem. Lüktet, színes, változatos, izgalmas, elképesztő. Sajnos a sétámról nem csináltam képet, de megvolt az első kultúrsokk a kis európai fejemnek.

Itt lassan hajnal 1. Holnap folytatom...