Az utolsó napunk a szigeten. Már nem annyira akartunk semmit csinálni, igy bezúztunk a tengerbe természetesen. Órákig fürödtünk és mászkáltunk a parton.
Mivel ez volt az a nap amikor vissza kellett mennünk KL-be mert ugye másnap irány a déli félteke, ezért megnéztük a kis kompunkat ami 13:00-kor indult, (volna) és meg is érkezett 3/4 2-re.
Fürdés kicsekkolás, majd némi várakozás a tűző napon a komp szerű járműre.
Elindultunk KL-be. na kérem, amint már említettem a szervezés nagyon fontos. Úgy indultunk vissza a szigetről, hogy nem volt jegyünk buszra ismét, és fogalmunk sem volt hánykor indul. Éljen, éljen. A hajóút kellemes volt, kiültem a hajó végébe és bambultam a tengert és a távolodó szigetet. Gondoltam, valószínűleg sosem térek már ide vissza, mert hát szép meg jó, de még annyi szép meg jó van a világon. És összeségében sokkal többet vártam volna a helytől, igazából itt a búvárkodóknak éri meg eljönni, mert mást nagyon nem lehet csinálni.
Megérkeztünk Mersingbe, ahol betámadtuk a buszpályaudvart, mert már volt vagy 4 óra és tudtuk, hogy az út KL-be vagy 4 óra. Nem kaptunk túl jó hireket de végül is hatkor indult egy busz, gondoltuk az még nem vészes. Ráadásul direkt járat volt, ugyhogy csak felültünk és élveztük az utat.
Ezt a képet még Mersingben csináltam... itt székel a skynet!
A buszutunk olyan volt Ford Fairlene szavait használva, mint sajtreszelővel rejszolni. Enyhén élvezetes de ugyanakkor nagyon fájdalmas. Tele a busz helyiekkel, akik ettek, ittak büfögtek, fingottak, taknyoltak, éphogy csak nem hánytak. Nem az a szégyenlős népség. Ráadásul megálltunk vagy 100 helyen, olyanokon ahol már szerintem az állatok is menekülnek, de még szálltak fel emberek. Meg is telt a busz, ami azért okozott némi logisztikai problémát a sofőrünknek, és némi ordibálás után azért elfért mindenki.
Az út szenvedésekkel teli majdnem 5 órába telt. Mire megérkeztünk KL-be olyan hangulatban voltunk, hogy valakit biztos kegyetlenül szájonvágunk aki be mer szólni. Hasznos tanács: Aki Malajziába készül, hozzon magával egy igen nagy adag türelmet, mert amit itt előadnak tömegközlekedés címen az még a vicc kategóriába se tartozik bele. Azért azt a javukra kell irni, hogy alapvetően nem drága a közlekedés, még a taxik sem, de apám milyen város az, ahol még a taxis sem tudja, hogy melyik cím hova esik??
Megérkeztünk KL-be, atom elcsigázva, irány a taxi és a hotel. És biztunk benne, hogy a pár nappal azelőtti kis balhé elcsitult és a hotelünk is megvan még. Megvolt. Gyorsba elmentünk még enni mert kegyetlen éhesek voltunk. Visszafelé fagyi majd tipli aludni mert másnap hajnalban kellett kelni, hogy kimenjünk a reptérre és felvegyük a nyúlcipőt Indonézia felé.
Mivel ez volt az a nap amikor vissza kellett mennünk KL-be mert ugye másnap irány a déli félteke, ezért megnéztük a kis kompunkat ami 13:00-kor indult, (volna) és meg is érkezett 3/4 2-re.
Fürdés kicsekkolás, majd némi várakozás a tűző napon a komp szerű járműre.
Ezt a képet még Mersingben csináltam... itt székel a skynet!
Az út szenvedésekkel teli majdnem 5 órába telt. Mire megérkeztünk KL-be olyan hangulatban voltunk, hogy valakit biztos kegyetlenül szájonvágunk aki be mer szólni. Hasznos tanács: Aki Malajziába készül, hozzon magával egy igen nagy adag türelmet, mert amit itt előadnak tömegközlekedés címen az még a vicc kategóriába se tartozik bele. Azért azt a javukra kell irni, hogy alapvetően nem drága a közlekedés, még a taxik sem, de apám milyen város az, ahol még a taxis sem tudja, hogy melyik cím hova esik??
Megérkeztünk KL-be, atom elcsigázva, irány a taxi és a hotel. És biztunk benne, hogy a pár nappal azelőtti kis balhé elcsitult és a hotelünk is megvan még. Megvolt. Gyorsba elmentünk még enni mert kegyetlen éhesek voltunk. Visszafelé fagyi majd tipli aludni mert másnap hajnalban kellett kelni, hogy kimenjünk a reptérre és felvegyük a nyúlcipőt Indonézia felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése