London Baby

Tehát találtunk egy frankó kis hotelt, lepattintottuk a csomagokat és mivel még nem volt túl késő ezért belevágtunk a sűrűjébe. A Soho felé vettük az irányt. Azon keresztül akartunk eljutni a belvárosba, de igazából el sem jutottunk addig, mert már a Sohoban leragadtunk. Egy olyan városrész amelyet sosem felejt el az ember. Pezsgett az élet, lehetett akár éjjel vagy nappal. Színházak, mozik, szórakozóhelyek egymás hegyén hátán. Aki itt nem talál magának szórakozást az máshol sem fog azt garantálom.

Örök pezsgés és a nagy forgatag teljesen magával ragadó, a színházakban olyan színészek játszanak akiket csak a mozikban láthatunk. Még azoknak is javasolnék egy színházlátogatást Londonban akik nem beszélnek angolul. Szerintem megér ennyit mondjuk Ewan McGregort, Michael Caint vagy Anthony Hopkinst színházban látni. Vöröstéglás házak rendezett kis terek után belefutottunk a kínai negyedbe és még mindig nem voltunk a belvárosban. Sétánk során elfáradtunk és betértünk egy Thai éttermbe ahol akadt némi kommunikációs probléma a kiszolgáló személyzettel, ugyan is étlap az nemigen volt és fogalmunk sem volt mi az a rice with ex. Majd azért megfejtettünk, hogy az eggs. Szóval sima tojásos rizs volt. Az első angol estémen ettem egy igazi jó fűszeres Thai kaját. Ezek után a teljes kimerülés határán, elindultunk a hotel felé, de azért még betértünk egy pub-ba ahol olyan hangos volt a zene, mint egy diszkóban így nem voltunk sokáig hanem lassan elindultunk a hotelfelé ahol végül is holt fáradtan estünk az ágyunkba.